Megakadályozza a szója az ásványi anyagok felszívódását?

Az elmúlt években nagy számban kaptam felkéréséket az emberektől, hogy fejtsem ki véleményem a szójából készült termékekről. Ezek közül sok követelmény élesen Sally Fallon és Mary G. szójaellenes „Tragédia és felfúvódás“ című cikkén alapult, mely keringett a nagyvilágban. Ez a tanulmány ugyanis felhívja a figyelmet a szója sorozatos fogyasztása ellen és alapját képezi számos hasonló tartalmú cikknek. Eredményeként a szója fogyasztása és annak biztonsága, megkérdőjelezhető.

Megakadályozza a szója az ásványi anyagok felszívódását?

A szóját leginkább fitinsav tartalma miatt vádolják. „A szójababnak magas fitinsav tartalma van“, mondják, „ olyan anyag, mely képes blokkolni a szükséges ásványi anyagok – kalcium, magnézium, réz, vas és különösen a cink felszívódását a béltraktusban.“

Igaz, hogy a szója tartalmaz nagy mennyiségű fitátokat, mint ahogy az egyéb típusú növényi élelmiszerek is, mint például a bab, dió és különféle magvak, és az is igaz, hogy a fitátok blokkolják a szükséges ásványi anyagok felszívódását, különösen a cinkét. Ez lenne a hatalmas mennyiségű szója elfogyasztásának problémája. De a fitinsav szintje növényi termékekkel gazdagított étrend esetén (három szója adag naponta) sem olyan magas, hogy az emberek többségének problémákat okozna az ásványi anyagok felszívódásával kapcsolatban. Ezen túlmenően tehát, a fermentált szójának csökkentett fitinsav tartalma van, megközelítőleg egyharmadnyi értéket tesz ki. A szója egyéb elkészítési módjai, mint az áztatás, pörkölés vagy csíráztatás is jelentősen csökkenti a fitátok szintjét.

Míg a fitátok egy bizonyos mértékig képesek veszélyeztetni az ásványi anyagok felszívódását, nincs megbízható bizonyíték arra, hogy azoknál az embereknél, akik szója ételeket fogyasztanak, komoly ásványi anyag hiány kockázata lépne fel. Még a szarvasmarhatenyésztők országos egyesülete is elismerte, hogy a húsmentes ételek meglehetősen táplálóak.

Vizsgáljuk csak meg az egyes ásványokat, melyekről Fallon és Enig is állítják, hogy alacsonyabb mértékben van jelen a hús helyett tofut fogyasztó emberek szervezetében:

• Cink: A húst nem fogyasztó emberek étrendjébe ésszerű beépíteni sok cinkben gazdag élelmiszert, mert a cink normál tartományon belül megtalálható a hajban, nyálban és a vérben. A cinkhiány kifejezetten káros lehet a várandós hölgyekre, de a várandós nőkön végzett vizsgálatok kimutatták, hogy semmilyen különbség nincs a vegetáriánus és a húsevő étrendet követők cink szintje között.
• Vas: A növényi termékekben gazdag étrendben több C-vitamin található, amely jelentősen javítja a vas felszívódását, így vörös hús fogyasztása nélkül és fitátok miatt bekövetkező alacsonyabb felszívódási képesség hatására a vegetáriánusok nem hajlamosak a vashiányra, összehasonlítva azokkal, akik nem vegetáriánusok.
• Réz: Az elsősorban növényi termékeket fogyasztók étrendje többnyire több rezet tartalmaz, mely felülmúlja a fitátok által előidézett csökkent felszívódást.
• Magnézium: Bár a szójabab és a gabonafélék magasabb fitát tartalma kis mértékben csökkentik a magnézium felszívódását, a növényi eredetű táplálékok általában gazdagabbak ebben a rendkívül fontos ásványi anyagban, így azok, akik a növényi étrendet követik, magasabb magnézium szintet mutattak ki.
• Kalcium: A szójababból származó kalcium biológiailag szinte azonos a tehéntejből származó kalciummal. Több tanulmány megállapította a szójából készült élelmiszerek fogyasztása és az egészségesebb csontok közti összefüggést.

Szója ételek és az egészséges csontok

Alátámasztó bizonyítékok nélkül Fallon és Enig továbbra is azt állítják, hogy „a szója és a szója élelmiszerek blokkolják a kalcium felszívódását és D-vitamin hiányhoz vezetnek… Az ok, amiért a nyugati lakosság körében nagyobb arányban mutatták ki a csontritkulást, hogy a szójaolajat lecserélték vajra, mely hagyományos D-vitamin forrás…szükséges a kalcium felszívódásához.“

A D-vitamin valóban szükséges a kalcium felszívódásához és elengedhetetlen az emberi egészségre nézve. A napfény ereje, nem pedig a vajfogyasztás volt a D-vitamin megszerzésének hagyományos módszere. Manapság azok, akik nem teszik ki bőrüket a napra, nehézséget okoz számukra elegendő mennyiségű D-vitamint szerezni csak az étkezésből. 1999-es hírekben az American Journal of Clinical Nutrition elmondta, hogy a D-vitamin szintje a vérben azoknál, akik nem tartózkodnak eleget a közvetlen napfényen, emelkedni kezd 4000 egység D-vitamin bevétele után. Azok, akik bízni szeretnének a dúsított vaj elméletben, naponta közel két kilogrammot kell elfogyasztani.

Aztán miért a nyugati kultúrákban szenvednek nagyobb fokú csontritkulásban? Mivelhogy mozgásszegény életmódot folytatnak és magasan feldolgozott, sózott élelmiszereket fogyasztanak magas állati fehérje tartalommal.

Az állati fehérjék hatása az emberi test kalcium veszteségére nem képezi vita tárgyát a tudományos közösségekben. A tudósok, akik a közelmúltban az étrend és csipőtáji törések közti összefüggéseket vizsgálták 33 országban, rájöttek, hogy teljesen fenomenális korreláció van a növényi étrend és a csontok ereje között. Minél nagyobb arányban fogyasztanak az emberek növényi élelmiszereket (főleg gyümölcsöt és zöldséget), annál erősebbek a csontjaik, így annál kisebb arányban fog törést szenvedni. Másrészt, minél jobban az állati eredetű élelmiszereket részesítik előnyben, annál gyengébbek a csontok, így nagyobb eséllyel következnek be a törések.

Hasonlóképpen, 2001 januárjában az American Journal of Clinical Nutrition közzétett egy tanulmányt, melyben rámutatott az idős nők étrendjének állati és növényi fehérjék, és a csontritkulás gyorsaságának drámai összefüggésére. Ebben az Országos Egészségfejlesztési Intézet által finanszírozott hétéves tanulmányban több, mint 1000 65 és 80 év közötti nőt kategorizáltak 3 csoportba: azok akik magas, közepes illetve kis mértékben fogyasztottak állati fehérjéket. Azoknál a nőknél, akik magas arányban fogyasztottak állati fehérjéket, a csontritkulás értéke háromszor nagyobb volt, mint azoknál, akik csak kis mértékben fogyasztottak az életük során, és majdnem négyszer magasabb volt a csipőtáji csonttörések száma.

Lehet ez más tényezők eredménye, mint az állati és a növényi eredetű fehérjék aránya? Deborah Sellmeyer M.D csontsűrűségről szóló tanulmányai alapján, a Kaliforniai Egyetem klinikájának az igazgatónőjeként San Franciscoban, megállapította, hogy igen. Figyelembe kell venni még az életkort, a testsúlyt, az ösztrogén szintet, a dohányzást, a testmozgást, a kalcium bevitelt és a fehérjék teljes bevitelét. „Megvizsgáltuk azokat a dolgokat, melyek hatással lehetnek az állati eredetű fehérjék bevitele és a csontsűrűség csökkenése, valamint a csípőtáji csonttörések között,“ állítja Sellemeyer. „Rájöttünk, hogy kapcsolat fennáll.“

Forrás: http://foodrevolution.org/blog/the-truth-about-soy/